Széchenyi 2020

HATÁRTALANUL

Oklevél

Kattintson a képre a nagyításhoz:

 

Álláshirdetés 2.

Óvodapedagógusi munkakör betöltésére kiírt álláshirdetésünk megtekinthető a linkre kattintva:

ÁLLÁSHIRDETÉS 2.

Határtalanul

https://youtu.be/9VGYoRYkb3w

 

            Szeptember 18-21. között az iskola 7. évfolyamának 48 tanulója, 4 csodálatos napot tölthetett Erdélyben. Indulás után Nagyváradon a Kanonok- sor barokk emléképület pillérjeit számlálhatták meg: ki 56,- ki 57 pillért számolt, ezt követte a Római Katolikus Templom megtekintés. Kolozsvár irányába tartva a Király- hágón vezetett tovább az utunk. Bánffyhunyadon a Református templomban orgona kísérettel közösen énekeltük el a 25. zsoltárt és a Székely Himnuszt. Kolozsváron megcsodáltuk a Mátyás-szobrot, Fadrusz János leghíresebb alkotását, és a szobor háta mögött emelkedő  gótikus stílusú Szent- Mihály templomot. Az első éjszakát az egykori bányászvárosban, a Székelykő hármas csúcsa alatt, Torockón töltöttük. Másnap a Tordai sóbányában nem csak érdekességeket tudhattunk meg a só bányászásáról, hanem felülhettünk az óriáskerékre is. Marosvásárhelyen látogattuk meg a Szent János- templomot, valamint a Kultúrpalotát. Sepsiszentgyörgyön pihentünk meg második és harmadik éjszaka. Harmadik napon a Mohos Természetvédelmi Területen az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána, melyet „Laci” bácsi vezetésével járhattunk be a kiépített cölöpökkel megerősített "fajárdán". Szent Anna-tó körüljárása külön izgalommal töltött el bennünket, az ott élő medvékkel való esetleges találkozás miatt. Kézdivásárhelyen Gábor Áron szobrát csodáltuk meg. Kovászna megyében Csernátonban a Haszmann Pál pedagógus és felesége Haszmann Pálné Cseh Ida gyűjteményét jártuk be az általuk létrehozott múzeumban és gyönyörű kertben. Csernátonban a Bod Péter Művelődési központban nyílt lehetőségünk az ott élő árva gyerekekkel találkozni. Nagy szeretettel fogadták ajándékainkat. Ott tartózkodásunk utolsó estéjének megkoronázásaként a vacsora elfogyasztása után, rongyból készült labdával fergeteges kosárbajnokságot játszott a két osztály. Hazautazásunkat Dévai vár körbejárásával szakítottuk meg, mely vulkanikus várhegy csúcsán terül el. A várhegy tetejére felvonóval jutottunk, ahonnan fantasztikus kilátás tárult elénk a Maros völgyére, lefelé a szerpentin gyalogúton közlekedtünk. Utolsó állomásunk Arad, az 1881-ben megépült aradi vértanuk emlékművét koszorúztuk meg. Az emlékmű egy mesterséges domb tetején álló obeliszk. Egyik oldalán az 1849. október 6. dátum szerepel, a többi oldalon a tizenhárom aradi vértanú neve kivégzésük sorrendjében.
Arra a kérdésre, hogy éreztetek magatokat a négy nap alatt, a válasz: Miért megyünk már haza?
Ez a kérdés mindent elárult.